Egy piackutató azt mondaná az éves kristálycukor fogyasztásomra: nem szignifikáns, mivel semennyit nem eszem már évek óta. De én sem élek kevésbé édes ételeken, csak különböző praktikákat vetek be… Kíváncsi vagy, mik azok?
- szeretem a kávé és a tea ízét, ezekhez nekem alapvetően nem hiányzik az édesítés
- ha szomjas vagyok, vizet iszom, nem cukrozott szörpöket és mesterséges gyümölcsleveket
- a süteményekbe reszelt almát, kockára vágott banánt, vagy egy marék mazsolát, aszalt gyümölcsöket keverek
- az édesítést néhány karakteres fűszerrel is ki szoktam váltani, pl. őrölt fahéj, kardamommag, valódi vanília
- beszereztem eritritolt és nyírfacukrot, a két legegészségesebb és mégis cukor ízű természetes édesítőszer
Kicsit bővebben!
Szerintem a kristálycukor akkor „tökéletes” megoldás, ha a valódi ízeket és alapanyagokat – amelyek nem olcsók, és nem termelhetők korlátlan mennyiségben – ki akarjuk spórolni az ételekből. Sosem vonzottak azok az unalmas süteményreceptek, amelyek lisztből és vajból (meg néhány minimális mennyiségű extrából, pl. 5 szem málna) állnak. Hiszen ha önmagában ránézek ezekre az összetevőkre, eszembe sem jutna egy friss kávéhoz néhány kanál lisztet vajba mártogatva elnassolgatni. Ja, de ha cukorral összeragasztjuk, az biztosan más…
A barnacukor, nádcukor és a méz nagy mennyiségben egyáltalán nem jobb, mint a kristálycukor. Magas glikémiás indexe miatt ugyanazt a hatást váltja ki a szervezetből, mint a kristálycukor, csak van mögötte egy jó adag píár- és marketing munka.
A fruktóznak alacsony a glikémiás indexe, viszont a cukorhoz hasonlóan ugyanúgy inzulinrezisztenciát okozhat, emellett jelentősen megnöveli a vér koleszterin- és húgysavszintjét, emeli a vérnyomást. Az agavészirup/nektár, juharszirup is magas fruktóztartalmú.
Az aszpartamról kutatások sora bizonyította be, hogy nem jó alternatíva, mert hasonló inzulin- és egyéb választ vált ki a szervezetből, mint a cukor. Vagyis nemhogy fogyáshoz, hanem hízáshoz vezethet, mivel újabb és újabb mesterséges éhséget jelez az agynak.
Akkor mégis mi marad?
Egy darabig én is fogyasztottam a nyírfacukrot (ylit, xylitol), de ma már nem, több okból: jobban bevált helyette az eritrit, ami árban, állagban, természetben ugyanúgy viselkedik, ám a xylit esetében gyakoriak az emésztésbeli panaszok (hascsikarástól a heves hasmenésig terjedően). Magyar neve onnan fakad, hogy egy időben nyírfából állították elő, de pl. a szilvában is megtalálható. Ez gyakorlatilag egy természetes cukoralkohol, aminek íze teljesen hasonló a kristálycukorral, nincs mellékíze sem. Normál adagja 0,5-1 gr / testsúlykilónként naponta.
Nálam a KÉT BEFUTÓ:
Sztívia vagy jázminpakóca: eredetileg Paraguay északi részéről származó őshonos növény, melyet az ott élő indiánok használnak édesítésre. Nagy népszerűségét mutatja, hogy már világszerte 164 millió ember ételét édesíti. A leveléből kivont anyagok 300-szor édesebbek, mint a cukor, emellett minimális kalóriatartalma van, de sütéshez nem annyira alkalmas, mert nincs „teste”, és mellékíze is van.
Eritrit, eritritol: ez is egy természetes cukoralkohol, mely sok gyümölcsből, növényből (pl. körte, dinnye, szőlő) kivonható. Alacsony, szinte 0 glikémiás indexe (!) miatt nem vált ki a szervezetből inzulinreakciót, így ezt ajánlják leginkább cukorbetegeknek, candidával, PCOS-sel küzdőknek is. Egyedüli a cukoralkoholok között azzal a tulajdonságával, hogy az emésztés során a vastagbélbe nem jut el, mert a vékonybélben szívódik fel. Ezért még nagy mennyiségben fogyasztva sem okoz emésztési problémákat, pl. hasmenést.
Tudtad?
Az 1 főre jutó éves átlag hagyományos cukorfogyasztás 5-60 kg között mozog! Ez havi szinten majdnem fél – 5 kilogramm közötti mennyiséget jelent fejenként. Gondolj csak bele, a felső határértékhez tartozó emberek 16 deka cukrot (kb. két nagy maroknyi) esznek minden áldott nap!
Mindig ledöbbenek azon, hogy az emberek többsége még a természetesen édes gyümölcsöket is tovább édesítve fogyasztja, pl. süti, lekvár, szörp formájában. Ilyenkor arra gondolok, hogy elítéljük a káros szenvedélybetegeket, de a cukorfüggést normálisnak tartjuk… Pedig az „édesre” is ugyanúgy rá lehet kattanni, és hasonló ördögi kör lehet, mint pl. egy drogfüggő folyamatos boldogság iránti vágyakozása. Csak itt cukorbetegségben, elhízásban, narancsbőrben, szív- és érrendszeri problémákban csapódik le ez az egész, amit meg már sajnos „természetesnek” veszünk, ez van, ennyi meg annyi idősen ezt dobja az élet.
Tudom, hogy nem könnyű egyik napról a másikra lemondani a cukorról. De nagyon fontos, hogy Te is meglépd ezt.
Posta Reni
fogyókúrás tanácsadó,
a paleohedonista életmód képviselője
