Hevesi Tamás neve hallatára legtöbbünknek fülbemászó dallamok és különböző slágerek jutnak eszünkbe. Azt kevesebben tudják, hogy régóta futsaledzőként tevékenykedik, és most júniusban a magyar válogatott cukorbeteg futsalcsapatával Európa-bajnokok lettek. Erről a rangos elismerésről és a cukorbetegségről beszélgettünk vele.
Milyen rögös út vezetett az idei cukorbeteg futsal-Európa-bajnokság legmagasabb fokára?
10 évvel ezelőtt szereztünk futsal Európa-bajnoki címet Zadarban, amikor megalapítottuk az első csapatunkat. Ez már akkor is egy nagyon magas színvonalú torna volt. Ugyan a pandémia miatt 2 év kiesett, de a 8 év alatt nagy büszkeségünk, hogy hatszor kerültünk a döntőbe, amiből ugye végül kettőt meg is nyert a csapat. Ezúttal Varsóban került sor a megmérettetésre.
A játékszabályzat csupán azt írja elő, hogy csak olyan játékos játszhat a csapatokban, aki valamilyen típusú cukorbetegségben szenved, illetve betöltötte a tizennyolcadik életévét, egyéb kikötés nincsen. Két csoportban zajlottak a küzdelmek, mi az A csoportba kerültünk, és rögtön az első mérkőzésen a hazai válogatott ellen kellett bemutatkozzunk. Nagyon felkészült volt a csapat, és sikerült nyernünk 2:0-ra. Aztán a következő ellenfeleink a szlovákok voltak, akikkel mindig szoros meccseket szoktunk játszani. Hál’ Istennek most fantasztikusan játszott a csapat, és 4:0-ra legyőztük őket. A harmadik mérkőzést egy teljesen más stílusú csapat, az írek ellen kellett játszanunk. A taktikai tanácsokat nagyon jól megvalósították a srácok, így 4:0 lett ez a meccs is. Az elődöntőt Nagy-Britannia ellen játszottuk, ahol 3:1-re sikerült győzedelmeskednünk, így jutottunk a döntőbe, ahol ismét a lengyelekkel mérkőztünk meg, és bár a játékidő alatt nem született gól, a büntető párharcban 3:1-re nyertünk. Ráadásul a legjobb játékos is a csapatunkból került ki: Sánta Attila, akiről februárban derült ki, hogy cukorbeteg, és NB 1-es futsaljátékosként ekkor csatlakozott a csoporthoz. Nagyon boldogok vagyunk, és fontos megjegyezni, hogy ez a csapat attól is ilyen erős, hogy nagyon komoly a csoportkohézió, éppen ezért mindig komoly feladatként tekintek az újak beépítésére.
Mivel a játékosok cukorbetegek, van-e bármi a felkészülés során, amit másképp kell csinálni, mint egészséges társaiknál?
Ugyanolyan értékű teljesítményre képes egy cukorbeteg, mint aki nem az, azt hiszem, ennek a bajnokságnak is ez egy nagyon fontos üzenete. Nyilván sokkal több odafigyelés történik a háttérben. Például itt, az Európa-bajnokságon nekem be kellett avatkoznom, mert az első meccsnél az egyik játékosomnak leesett a vércukorszintje. Ez nagyon nehéz helyzet, mert ilyenkor mindenki úgymond a saját orvosa, amellett, hogy velünk van egy nagyon komoly orvosi stáb is. Ha bármi gond van, azonnal cselekedni kell. A szőlőcukor például mindig ott van a pálya szélén, illetve izotóniás italok, amikben glükóz, illetve gyorsan felszívódó szénhidrát van. Azt mondtam a második meccs előtt, tanulva az első mérkőzésből, hogy mindenkinek mérnie kell a vércukorszintjét egy órával a meccs előtt, aztán fél órával, aztán 10 perccel, és még a bemelegítés után, közvetlenül a párharc előtt is. És akkor mindenki tisztában lesz azzal, hogy éppen akkor hol áll, kell még ennie esetleg szőlőcukrot, vagy minden rendben van vele. De összesen ennyi az eltérés a felkészülés alatt a „normálhoz” képest.
Egy-egy ilyen Európa-bajnokságon hogyan oldják meg a játékosok étkeztetését, és mi az, ami nem hiányozhat az asztalokról?
Ilyenkor a főétkezésekre a svédasztalos megoldás a legjobb, a köztes étkezéseket pedig mindenki maga oldja meg. De mindig szoktam rendelni banánt, szőlőt, szilvát, mert ezekben magas a cukortartalom, ráadásul a banán szépen lassan emeli meg a cukrot, és olyan ásványi anyagokat is tartalmaz, amelyek más gyümölcsökben nincsenek meg. És, ha folyamatosan kontrollálja az ember a cukrát, és mér, akkor nem lehet komoly gond. Egy fontos üzenet van még: akármennyire is odafigyelünk a vércukorszintre, és mindent jól csinálunk, attól még vannak ellenségeink, és az egyik ilyen az adrenalinhormon, ami stresszhelyzetben legyőzi az inzulint. Így pedig felborulhat az anyagcserénk. Ezt meg kell tanulni kezelni, én 37 éve vagyok cukorbeteg, szóval volt már időm ezt elsajátítani.
Jövőre pedig, mivel idén megnyertük az Eb-t, mi rendezzük meg ezt a rangos eseményt.
Gratulálunk, jó szervezést, és csak így tovább!
