Az az egyes termékek címkéin nagyon sok olyan fogalommal találkozhatunk, melyekkel a vásárlók többsége sajnos nincs tisztában. Szénhidrátok, zsírok, fehérjék, mint a tápérték alkotói, de az összetevők között is el tudunk veszni a számok és kódok között. Épp ezért szeretnénk most bemutatni egy összetevő-kategóriát, melyet egyaránt megtalálhatunk a kozmetikumokban és az élelmiszerekben is: az emulgeálószereket.
A kavarodás általában akkor kezdődik a fejekben, amikor szóba kerülnek az úgynevezett E-számok. Sokan ugyanis az E-betűt az emulgeálószerekkel azonosítják, a kezdőbetű miatt. Pedig ez nem így van: az E-betű Európát jelent, azaz Európa szerint, és a számsor azt az anyagot azonosítja, melyet az európai szabályozás rendelt hozzá.
A világon viszont többnyire az említett anyagok teljes megnevezését használják.
Így jogosan merül föl a kérdés: mik valójában az emulgeálószerek?
Az élelmiszer-adalékanyagok egy csoportja, mely lehetővé teszi az egységes keverék létrejöttét két vagy több nem elegyedő folyadékfázisból. De ide tartoznak azok az anyagok is, melyek ezt a keveréket megtartják. Nagyon gyakorlatias példa lehet a víz és az olaj keveréke. Ha összekeverjük őket, egy idő után különválnak, és az olaj “úszni fog” a víz felszínén. Pontosan ez az emulgeálószerek fő feladata: egyben kell tartaniuk a két összetevőt, így emulzió keletkezik, azaz innen ered a csoport elnevezése is – emulgeálószerek.
Az adalékanyagok más csoportjaihoz képest, mint például az édesítőszerek vagy a tartósítószerek, az emulgeálószerek az esetek többségében problémamentesek és természetesek. A legismertebbek és leggyakoribbak közé sorolhatjuk a lecitineket, a citrátokat, a guargumit, a zsírsavak észtereit, a karbonátokat és még hasonlókat. Sokuknak más funkciója is van, például a sűrítés, vagy a stabilizálás.
Emulgeálószereket találunk a majonézben, a margarinokban, a pékáruban vagy a fagylaltokban is. Az első kettőben a funkciója egyértelmű, emulzió formájában tartja, azaz keverék állapotban stabilizálja az olajt és a vizet. A pékárukban a frissesség őrének számít, igaz csak vizuális hatásról van szó, az emulgeálószerek használatával csak puha lesz a pékáru. A vásárlónak pedig az az érzése, hogy friss az áru.
Hasonlóképpen használják a fagylaltokban, ahol a funkciója szerint levegőssé teszi azokat. A használat oka pedig jelentős mértékben gazdasági. A vásárló egy liter fagylaltot vesz, és nem egy kilogrammot. Ezzel pedig első látásra olcsóbb lesz a termék a vásárló számára.
Az élelmiszerekben használt átlagos mennyiségű emulgeálószer-adagoknál nem ismertek mellékhatások, biztonságos anyagnak számítanak. Érzékeny egyéneknél viszont a velük való érintkezés allergiás reakciót is kiválthat.
A felhasznált mennyisséggel azonban érdemes óvatosan bánni: egyes kutatások szerint az emulgeálószerek fogyasztása nagy mennyiségben elhízás, diabétesz és gyulladásos bélbetegség kialakulásához vezet, mivel megváltoztathatják a bélflórát, ami glükózintolerancia kialakulását eredményezi.
Összefoglalva: nem szabad kontrollálatlanul alkalmazni az emulgeálószereket, ügyeljünk arra, hogy minél több tiszta, tartósítószerektől és adalékanyagoktól mentes táplálékhoz juttassuk a szervezetünket. Mivel valószínűsíthető, hogy emulgeálószereknek szerepük van a bélproblémák és az allergia kialakulásában, ez még inkább tudatosságot követel tőlünk a vásárlás és az étkezéseink tervezésénél.
Élelmiszeradalékként E400-E499 közötti közti kódokkal szerepelnek, azaz így találhatjuk meg őket az élelmiszerek címkéin.
Az egészség-nagykövet, a KELLYS márka alapítója
Forrás Bio&Life, KELLYS HUNGARY
