Vannak olyan időszakok az életben, amikor semmi sem sikerül, az életkedvünk, az önbizalmunk romokban hever, megrekedünk egy szituációban és nem látjuk a kiutat. Ilyenkor két dolgot tehetünk: vagy engedjük magunkat tovább süppedni a látszólagos semmi állapotába, arra várva, hogy valaki megmentsen, vagy pedig veszünk egy nagy levegőt és kézbe vesszük sorsunkat. Ha az utóbbi mellett döntünk, az átmeneti túlélés helyett az életet választjuk. Ugyanis már ezzel a döntéssel rájöhetünk, hogy a legfontosabb személy, akire mindig számíthatunk, az csakis saját magunk.
Ha elfogadjuk azt, akik vagyunk, hibáinkkal, félelmeinkkel és vágyainkkal együtt, teljes emberré válhatunk, aki képes beengedni és megélni a rá váró örömöket. Amikor a dühöt, az elégedetlenséget, az aggodalmat szeretetre váltjuk, megtisztítjuk magunkat a felesleges terhektől. Ezzel a döntéssel lényegében önmagunkat választjuk, vagyis az életet választjuk, melynek főszereplői újra mi vagyunk.
Önmagunk szeretete azt jelenti, hogy odafigyelünk magunkra és elvárás mentesen jót akarunk magunknak. Nem kívánunk másoknak bizonygatni semmit, nem kínozzuk tovább magunkat folyton önhibáztatásokkal, ha valami épp nem úgy sikerül, ahogy elterveztük. Elfogadjuk, hogy a negatív élmények is tapasztalatok, szükségesek a fejlődésünkhöz. Felismerjük, hogy jogunkban áll változtatni, ha valami már nem szolgál minket, de időt adunk magunknak ennek kivitelezésére.
Ha tehát jóban vagyunk önmagunkkal, ezt sugározzuk a környezetünk felé is, így kapcsolataink, pénzügyeink, karrierünk is fejlődésnek indulhat. A pozitív gondolatok magunkra erőltetése helyett olyan dolgokat csinálunk, ami jólesik, ami feltölt vagy örömöt okoz, könnyebben nézünk szembe a kihívásokkal, mert van elég hitünk és erőnk hozzá. Kiegyensúlyozottabb, egészségesebb, sikeresebb életet élhetünk!
Szeretettel
Rózsa Judit
abduktív pszichológiai tanácsadó, life coach