2012 – ben diagnosztizálták nálam a cöliákiát (gluténérzékenységet), ekkor ez párosult cukorbetegséggel is, majd tej és mogyoróallergia jött mellé. Teljesen új életet kellett kezdenem, de azt, amin átmentem nem kívánom senkinek. A cöliákiának számos tünete van, engem úgymond padlóra küldött, olyan rosszul voltam. Rögtön a gasztroenterológiára mentem , mondhatnám úgyis, hogy célirányosan, hisz 19 éves korom óta van nyombélfekélyem illetve emésztési problémám, így egyértelmű volt, hogy ott keressem a megoldást. A vizsgálat során derült ki, hogy a nyombélfekélyem rendben, viszont lisztérzékeny lettem. Hirtelen azt se tudtam mit lehet enni és mit nem. Kemény fél év következett, hisz mindent újra kellett tanulnom. Mint a gyerekek az iskolában 😀 Teljesen új alapanyagokat kellett megismernem, amik teljesen másképp viselkednek, mint a búzás társaik. És mivel én régen is nagyon szerettem a konyhában ügyködni, így nekem ez a dolog nem okozott gondot ? És ekkor jött az ötlet, hogy ha már úgyis annyit sütök – főzők, akkor megosztom másokkal is. Közben elvégeztem tanácsadói tanfolyamot is, hogy még hitelesebben tudjak az embereknek segíteni, így a tapasztalat és a tanultakkal a hátam mögött elindítottam a facebook oldalamat is a bloggal egyetemben. Látom, hogy mennyire szükség van erre, hisz a diagnózis után sokszor elengedik az emberek kezét. De erre mondom azt, itt vagyok én, segítek. Főzőtanfolyamok, tanácsadások, különböző rendezvényeken próbálom a saját tapasztalataimat átadni, hisz azt vettem észre, a személyes beszélgetést jobban kedvelik. Szakácskönyveim jelentek meg, melyeket szeretettel ajánlok mindenkinek, aki (például mint én ) szereti úgymond megfogni a dolgokat, hisz más egy könyv és más az internet világa ?
És mint mindig, most is azt mondom, ahogy a mottóm is tartja: Van élet az ételallergiával, mi ugyanolyan emberek vagyunk, mint más, csak mást eszünk ?
