Az emberi faj fennmaradásának egyik erőssége, hogy képes alkalmazkodni a változó környezetéhez. Ennek következtében örökölhető tulajdonságaink megváltoznak, ami legtöbbször szelekciós előnyt biztosít számunkra.
Kb. 10000 évvel ezelőtt bizonyos népcsoportoknál a 2-es kromoszómán történt egy ilyen változás, ami lehetővé tette, hogy a laktóz lebontás képessége felnőtt korban is a fennmaradjon. Habár Hippocrates már időszámításunk előtt 400 évvel leírta a laktóz intolerancia tüneteit, klinikailag csak nemrég azonosították az okait.
A laktózt – a tejben és tejtermékekben felelhető diszaharidot – a vékonybélben a laktáz enzim két kisebb, könnyen felszívódó cukorra bontja. Normális esetben a laktáz gén aktivitása kisbaba kor után folyamatosan csökken, felnőttkorra pedig teljesen megszűnik. A világon élő emberek 75%-ánál ma is ez a folyamat működik.
Ilyenkor feltevődik a kérdés, hogy egyes felnőttek miért képesek mégis lebontani a laktózt? Erre a kérdésre a választ ezen embercsoportok őseinek táplálkozási szokásainak a megváltozásában kell keresnünk.
A hosszú ideig tejtermeléssel foglalkozó embercsoportoknál egy olyan mutáció történt, amely evolúciós előnyhöz juttatta őket: a 2-es kromoszómán található laktáz enzim termelésért felelős gén aktív maradt felnőtt korban is. Ez a specifikus genetikai változás Észak- és Közép-Európában, Ausztráliában és Mongoliában a lakosság nagy részénél megtalálható. Észak Amerikában, Afrikában és Ázsiában viszont a lakosság körülbelül fele laktóz intoleráns, pár ázsiai országban pedig ez az arány eléri a 100%-ot. Magyarországon a statisztikai adatok alapján a lakosság kb. 80%-a képes lebontani a laktózt felnőtt korban is.
Habár a laktáz gén inaktiválódása általában gyermekkorban zajlik le, egyre több egyénben késői serdülőkorban illetve felnőttkorban jelenik meg a laktóz intolerancia. A kutatási eredmények alapján valószínűsíthető hogy egy trauma, egy betegség, virális fertőzés vagy hosszabb antibiotikum kezelés következtében is inaktiválódhat a laktáz gén. Legtöbb esetben, ha a kiváltó ok megszűnik, újra aktiválódhat a gén, de néhány embernél véglegesen megszűnik a működése és tartós marad, a laktóz intolerancia.
Írta:
Dr. Pénzes Kinga
tudományos munkatárs,
MTA-SE Pathobiokémiai kutatócsoport.
