– az érzelmi evés és a stressz kapcsolata – Az nem kérdés, hogy az evés az életben maradásunkat szolgálja. Táplál, energiát ad, jó esetben örömforrás is. De mi történik akkor, amikor nem a testünk kér enni, hanem valójában a lelkünk éhezik valamire? „Tudom, hogy nem vagyok éhes, de ezt akkor
Mindannyiunkkal előfordul, hogy egy stresszes nap végén vagy egy nehéz helyzet után hirtelen megkívánunk valamit. Ilyenkor nem mindig a testünk éhes, sokszor inkább a lelkünk próbál megnyugvást keresni az ételben. Éppen ezért fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi, biológiai éhség és az érzelmi éhség között. De honnan tudhatjuk,
Az evés természetes része az életünknek, energiát ad, örömöt nyújt, közösségi élményt teremt. Van azonban, amikor az étel több lesz, mint táplálék, egyfajta vigasz, kapaszkodó, menekülési út. Ezt nevezzük érzelmi evésnek. Érzelmi evésről akkor beszélünk, amikor nem a valódi éhség vezérel minket, hanem egy érzés, amivel nehéz szembenézni. Lehet ez
