– az érzelmi evés és a stressz kapcsolata –
Az nem kérdés, hogy az evés az életben maradásunkat szolgálja. Táplál, energiát ad, jó esetben örömforrás is. De mi történik akkor, amikor nem a testünk kér enni, hanem valójában a lelkünk éhezik valamire?
„Tudom, hogy nem vagyok éhes, de ezt akkor is megeszem.”
Ismerős?
Ilyenkor nem éhség van a háttérben, hanem valami más.
Feszültség.
Kimerültség.
Szorongás.
Magány.
Belső nyomás.
Vagy egyszerűen csak az a vágy, hogy egy nehéz nap után végre egy kis megkönnyebbülést érezzünk.
Mi az az érzelmi evés?
Mi az az érzelmi evés?Az érzelmi evés során nem valódi éhség miatt eszünk, hanem azért, hogy valamilyen érzést csökkentsünk, eltereljünk, valamit megnyugtassunk vagy épp generáljunk magunkban.
Az étel ilyenkor nem fizikai, hanem lelki táplálékul szolgál, valamit pótol, sok esetben feszültségcsökkentő eszköz.
Alapvető túlélő ösztön él bennünk, az emberi idegrendszer folyamatosan az egyensúlyra törekszik. Ha fáradtak vagyunk, gyors energiapótlásért kiált a szervezet. Amikor túl sok bennünk a stressz, az agy és a hormonrendszer automatikusan olyan megoldásokat keres, amelyek gyors biztonságérzetet nyújtanak.
Mi történik a testedben, amikor stresszes vagy?
Amikor stresszt élünk át, az agy veszélyhelyzetként érzékeli a helyzetet — még akkor is, ha „csak” munkahelyi nyomásról, lelki túlterheltségről vagy állandó megfelelési kényszerről van szó.
Ilyenkor aktiválódik a szimpatikus idegrendszer. Stresszhormonok szabadulnak fel: adrenalin, noradrenalin, kortizol. A test ilyenkor túlélő üzemmódba kapcsol, a szervezet gyors energiát akar biztosítani ahhoz, hogy megküzdjön a „veszéllyel”.
Rövid távon ez egy teljesen természetes és egészséges folyamat.
A probléma ott kezdődik, amikor a stressz folyton jelen van. Tartós stressz esetén a megemelkedett kortizolszint fokozhatja az étvágyat, különösen az energiában gazdag, cukros és zsíros ételek iránti sóvárgást.
Nem véletlen tehát, hogy stresszes időszakban sokkal nehezebb ellenállni az édességeknek vagy a nassolásnak. A szervezet ugyanis biológiai szinten próbál gyors energiához és megnyugváshoz jutni.
És ehhez jön még valami:
evés közben az agy jutalmazó rendszere is aktiválódik. Dopamin és más „jó érzést” keltő folyamatok indulnak be, amelyek rövid időre valóban csökkenthetik a belső feszültséget.
Vagyis az érzelmi evés mögött nagyon sokszor egy idegrendszeri, önnyugtatási kísérlet áll.
És itt fontos kimondani: ennek a folyamatnak a megállítása, az érzelmi evésről való „leszokás” nem egyszerűen akaraterő kérdése. Néha sokkal összetettebb folyamat áll a háttérben, ami komplexebb megoldást kíván, mint egy egyszerű diéta. Ezért nem működik sokszor a „Na majd most erős leszek és megállom, hogy ne egyek este” elhatározások. Amik persze, ha nem sikerülnek, újabb lelkiismeret-furdalást, önostorozást és stresszt indukálnak, fenntartva az ördögi kört.
De akkor mi az érzelmi éhség?
Az érzelmi éhség nem ugyanaz, mint a testi éhség.
A testi éhség fokozatosan érkezik.
Az érzelmi éhség sokszor hirtelen csap le.
A testi éhségnél többféle étel is megfelelő lehet.
Az érzelmi éhség általában konkrét dolgokat kíván: édességet, péksüteményt, chipset, csokoládét, gyorskajákat.
És míg a testi éhség jóllakottsággal csillapodik, az érzelmi éhség sokszor újra visszatér. Mert valójában nem a fizikai éhségről vagy tápanyaghiányról szól. Hanem érzelmi vagy idegrendszeri hiányállapotról.
Fontos azonban megérteni:
az érzelmi éhség és a stressz nagyon gyakran összefügg. Az érzelmi éhség sokszor egy stresszreakció következménye, csak nem mindig tudatosul bennünk.
Lehet mögötte:
- krónikus feszültség
- kimerülés
- érzelmi túlterheltség
- magány
- szorongás
- elfojtott érzések
- folyamatos megfelelési nyomás
- vagy akár az is, hogy valaki évek óta nem figyel igazán saját szükségleteire.
A test és az idegrendszer ilyenkor próbál valamilyen módon megküzdeni és sok embernél az étel válik a leggyorsabban elérhető megnyugtató eszközzé.
Honnan tudod, hogy érzelmi evéssel van dolgod?
Persze néha mindenki eszik stresszesebben vagy „jutalomból”. Önmagában ettől még nem beszélünk problémáról.
Érdemes viszont megfigyelni magad, ha gyakran:
- hirtelen tör rád az „ennem kell” érzés
- nem fokozatos éhséget érzel, hanem sürgető sóvárgást
- főleg édességet vagy nassolnivalót kívánsz
- evés után bűntudatod van
- feszültség vagy konfliktus után ennél
- este erősödik fel a késztetés
- titokban eszel
- nehezen tudod megkülönböztetni, hogy a tested vagy az érzelmeid „éhesek”.
Nagyon sokan pont azért kezdenek tudatosabban étkezni, mert szeretnének jobban lenni fizikailag és mentálisan is.
Egy kiegyensúlyozottabb, adalékanyagoktól mentesebb, stabil vércukorszintet támogató táplálkozás valóban sokat segíthet:
- energiaszintben
- hormonális egyensúlyban
- hangulatban
- stressztűrésben
- idegrendszeri stabilitásban.
Ám itt is érdemes odafigyelni, mert ennek van egy másik oldal is. Az egészségtudatosság könnyen átfordulhat túlzott kontrollba, akár szorongásba.
Amikor valaki retteg a „rossz” ételektől, bűntudatot él meg evés után, folyamatos önkontrollban él, tökéletesen akar étkezni, állandóan szabályozni próbálja magát, akkor maga az étkezés is stresszforrássá válhat.
Mire érdemes figyelned?
Az egyik legfontosabb kérdésed Önmagad felé ez legyen:
„Valójában mire van most szükségem?”
Ételre?
Pihenésre?
Biztonságra?
Nyugalomra?
Kapcsolódásra?
Örömre?
Szeretetre?
Arra, hogy végre megálljak egy kicsit?
Érdemes megfigyelni:
- Milyen helyzetek indítják be Nálad az érzelmi evést?
- Milyen érzések előzik meg?
- Mennyire vagy kimerült fizikailag?
- Milyen gondolatok futnak Benned előtte?
- Mikor, mitől vagy sebezhető és mi jelentené erre a valódi megoldást?
Az önmegfigyelés pont olyan fontos, mint a tudatos étkezés.
Mik lehetnek a megoldások?
A legtöbben tiltásokban gondolkodnak:
„Mostantól nem eszem édességet.”
„Összeszedem magam.”
„Erősebb leszek.”
Pedig a tartós változás nem innen indul. Hanem onnan, hogy elkezded megérteni, mi zajlik Benned.
Sokat segíthet:
- a rendszeres étkezés
- a vércukorszint stabilizálása
- a megfelelő alvás
- a stresszkezelés
- az idegrendszer tudatos nyugtatása
- a mozgás
- a relaxáció
- a tudatos jelenlét
- az érzelmek felismerése
- az önismereti munka
- a fokozatos szokáskialakítás.
És igen: itt is igaz, hogy a tartós változás apró lépésekből épül fel.
Mikor elég a tudatos életmódváltás és mikor kell szakember?
Ha:
- felismered az összefüggéseket
- nincsenek súlyos falásrohamaid
- nem működnek a meglévő stresszkezelési módszereid
- nyitott vagy az önreflexióra
- szeretnél tudatosabban kapcsolódni magadhoz
- jó szokások kialakítására törekedsz,
akkor sokat segíthet egy coaching folyamat, stresszkezelés vagy tudatos életmódváltás.
De ha:
- rendszeres falásrohamok jelennek meg
- kontrollvesztést élsz meg evés közben
- erős szégyen vagy bűntudat kapcsolódik hozzá
- az evés komoly érzelmi megküzdési eszközzé vált Nálad
- trauma, szorongás vagy depresszió is jelen van az életedben
- az étkezés már jelentősen rontja az életminőségedet és étkezési szokásaid az egészségedet veszélyeztetik,
akkor mindenképp fordulj pszichológushoz!
Bárhova is fordulsz segítségért, fontos tudnod, hogy ez semmiképp nem kudarc, hanem felelősségvállalás önmagadért, az egészségedért.
Gyulai Krisztina
Egészség és életvezetési coach, mentor
Stresszkezelési facilitátor