Interjú Horváth Judittal

Horváth Judit fermentált konyha társszerző, receptkönyvíró

Horváth Judit neve a magazin olvasói számára ismerősen csenghet. Ő egy olyan szakember, aki nemcsak a mentes étkezéshez, hanem annak kultúrájának népszerűsítéséhez is hozzájárult. Bár egy teljesen más területről indult, de életútja mégis szoros kapcsolatba került a mentes táplálkozás világával. Története egy olyan elkötelezett küldetést tükröz, amely segít másoknak eligazodni az étkezési érzékenységek, allergiák és a mentes ételek világában.

Mesélnél nekünk egy kicsit arról, hogy hogyan kerültél kapcsolatba a mentes táplálkozással!

Nem egészen klasszikus útja-módja volt, mert én teljesen más területről jöttem, bölcsésztanár voltam, és egy kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában tanítottam magyar nyelvet, irodalmat meg kommunikációt. Ott kaptam egy cukrász osztályt, és amíg velük voltam a szakmai gyakorlataikon, elkezdett nagyon érdekelni ez a világ. 2008-ban diagnosztizáltak engem érzékenységgel, és így a saját érintettségem után kerültem bele a mentes életbe. Akkor még az oktatásban dolgoztam, 9 évet éltem Angliában, és óvodavezetőként tevékenykedtem, de mellette azért ment a blogom, és jártam cukrászversenyekre, bemutatókra, receptjeim jelentek meg különböző magazinokban. 2013-ban két díjat is nyertem, és amikor jöttek a gyerekeim, akkor kerestem a lehetőségeket, és elkezdtem recepteket fejleszteni meg workshopokat tartani. És közben szereztem cukrász és sajtkészítő végzettséget is. Mivel most már mind a két gyermekem is érintett, igazából ez a legfőbb motiváló erőm.

Mennyire volt ez problémamentes, vagy mennyire volt rögös ez az út számodra?

Rögösnek nem hívnám, mert én igazából mindig kihívásként tekintettem erre, egyfajta megoldandó feladatként. Amikor elkezdtem más ételeket fogyasztani, nem éltem meg semmilyen büntetésnek, inkább izgalmasnak találtam. De nagyon sok emberrel találkozom a workshopok során, az olvasóimról nem is beszélve, és rengetegen keresnek meg, akiknek ez a nagy váltás a táplálkozásban kifejezetten nehézséget okoz, mivel felnőttként diagnosztizálták náluk az érzékenységet. Nekem az érzékenység miatt nagyon sok negatív tapasztalatom volt a napi életvitelem során, amik a váltás után megszűntek, ezért ez olyan motiváló erő volt, hogy azután soha nem néztem vissza.

Jelenleg hányféle dologgal foglalkozol, mivel telnek a hétköznapjaid?

A kísérletezés megmaradt, és gyakorlatilag ennek a tapasztalatait kamatoztatom a mentes workshopjaimon. Mindig fontosnak tartottam, hogy meglegyen egy megfelelő arány a megfizethető workshopok és a között, amit én szeretetből és segítségül adok. Ezért hoztam létre a Mentes Kovászműhely nevű Facebook-csoportomat, ahol elérhető rengeteg recept és információ. Mindig szem előtt tartom azt, hogy én nem vagyok hajlandó kompromisszumokra. Nem használok műanyagokat, állagjavítókat és olyan adalékokat és kiegészítőket, amiktől mondjuk nekem egy sajtos ízvilág sajtos lesz, hanem mindenben megpróbálok természetes anyagokat használni. A kovászolással már régen is foglalkoztam, csak akkor még nem a mentes verzióval. Például a nagyszüleink kenyere mentesen benne van az új könyvben, és nagyon sok információ található arról, hogy én hogyan használtam fel a nagyszüleim idejéből származó tapasztalatokat. A legfontosabb cél igazából az, hogy segítsünk azoknak, akik újonnan kerülnek bele ebbe a helyzetbe, és utat mutassunk nekik, hogy el tudjanak igazodni ebben a rengetegben.

Milyen terveid, céljaid vannak a jövőt tekintve?

A könyvírás, az mindenképpen marad. Szeretném az embereket tudatosabbá tenni. Jelenleg a legfontosabb számomra a fiatalok oktatása, hogy egy olyan generációt segítsünk felnőni, akiknek ez a mentes életmód már teljesen természetes, nem pedig nehézség. Hogy tisztában legyenek azzal, hogy az, aki mentesen étkezik, az csupán egy étkezési formát követ, de semmiképpen nem valami fogyatékosság. Szeretnék egy olyan közösséget kialakítani, ami tényleg egymást segítő, és akik bátran támaszkodhatnak egymásra. Pont ezért például én soha életemben nem fogadnék el pénzt mondjuk kovászért. A kovász régen egy olyan dolog volt, ami alapvető eleme volt az életnek, amit minden, megnősülő férfi, vagy mondjuk, új háziasszony az édesanyjától megkapott. Én is így szeretnék a tudásomból mindenkinek adni egy darabot.

Facebook: Judit’s Play & Patisserie
Email: juditbakes@outlook.com