Érzelmi vagy valódi éhség? Így ismerheted fel a különbséget

 

Érzelmi vagy valódi éhség? Így ismerheted fel a különbségetMindannyiunkkal előfordul, hogy egy stresszes nap végén vagy egy nehéz helyzet után hirtelen megkívánunk valamit. Ilyenkor nem mindig a testünk éhes, sokszor inkább a lelkünk próbál megnyugvást keresni az ételben. Éppen ezért fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a valódi, biológiai éhség és az érzelmi éhség között. De honnan tudhatjuk, mikor van valóban szükségünk ételre, és mikor próbálunk valamilyen érzést csillapítani evéssel? Nézzük meg a két éhség közti fő különbségeket.

A biológiai éhség a test természetes jelzése. Fokozatosan alakul ki, és a hasunkból indul, jelzője lehet a gyomorkorgás vagy az üresség érzése a gyomorban. Ilyenkor általában 3–4 óra telt el az előző étkezés óta. Jellemzője, hogy nyitottak vagyunk különböző ételek iránt, nem csak egyetlen ízre vagy ételre vágyunk. A testünk türelmesen vár, és amikor eszünk, az éhség fokozatosan csökken, majd megszűnik. Az étkezés után pedig kellemes, megnyugtató jóllakottság érzés marad, ami jelzi, hogy a testünk valóban megkapta, amire szüksége volt.

Az érzelmi éhség ezzel szemben hirtelen tör ránk. Kiindulópontja nem a test, hanem az elme és a fej, és ilyenkor gyakran már az ételen jár a gondolatunk. Erős, sürgető késztetés kíséri, és sokszor valamilyen felzaklató érzés áll a hátterében, például stressz vagy szomorúság. Az ilyen típusú éhségre jellemző, hogy inkább magas szénhidráttartalmú, „megnyugtató” ételeket kívánunk, és nehezen tudjuk abbahagyni az evést. A pillanatnyi megkönnyebbülést viszont gyakran bűntudat követi.

Ha megfigyeled magadon, hogyan és mikor jelenik meg az éhség érzése, máris közelebb kerülsz ahhoz, hogy jobban megértsd, mire van szükséged valójában. Próbáld meg egy pillanatra megállítani magad, és megkérdezni: valóban éhes vagyok, vagy inkább valamilyen érzést próbálok csillapítani az evéssel?

Érzelmi vagy valódi éhség? Így ismerheted fel a különbségetHa azt veszed észre, hogy inkább érzelmi éhséget érzel, fontos, hogy ne hibáztasd magad. Ezek a pillanatok lehetőséget adnak arra, hogy felismerd és megéld azt az érzést, ami a háttérben húzódik. Ha nehéz egyedül eligazodni ebben, érdemes segítséget kérni olyan formában, ahol biztonságban megértheted, mi zajlik benned. Amikor megtanulsz teret adni ezeknek az érzéseknek, és jobban megérted őket, egyre könnyebben tudod majd más módon is levezetni a feszültséget. Így az étel szerepe fokozatosan átalakul: már nem az érzelmek enyhítésének eszköze, hanem a tested valódi tápláléka lesz.

Minél tudatosabban figyelsz ezekre a jelekre, annál könnyebben tudsz különbséget tenni az érzelmi és a valódi éhség között. Így az étkezés fokozatosan visszanyerheti eredeti szerepét: nem érzelmi kapaszkodóként, hanem tápláló erőforrásként lesz jelen az életedben.

 

Szitás Hajnal Tünde
Kognitív viselkedésterápiás konzultáns, funkcionális táplálkozási tanácsadó