Szinetár Dóra neve leginkább a színházi előadásokból és a televízióból lehet ismerős. 2019-ben viszont már az Unicef jószolgálati nagyköveteként láthattuk. Arról beszélgettünk vele, hogy számára mit jelent a mentes életmód és a környezettudatos szemlélet a mindennapokban.
Azt tudjuk rólad, hogy már nagyon régóta környezettudatosan élsz, illetve sok szempontból mentes életmódot is folytatsz, de valójában mikor kezdtél el ezzel tudatosan foglalkozni?
Nem volt egy konkrét pillanat, inkább az az érdekes az én történetemben, hogy ellentétben a legtöbb emberrel, akiket valamilyen probléma vezeti rá arra, hogy elkezdjenek egyáltalán érdeklődni a másfajta táplálkozás iránt, engem az vitt ebbe az irányba, hogy nagyon szeretek enni. Jó néhány évvel ezelőtt Budapesten, valahol a VI. kerületben találtam egy boltot, amit nagyon különleges illatok lengtek körül. Bementem. Ebben a boltban árultak szamoszát, ami tönkölylisztből készült, és ez akkor nekem egy teljesen új dolog volt. Megkóstoltam, és elképesztően ízlett. Elkezdtem beszélgetni az eladóval, hogy miket árul ebben a boltban, milyen szemlélettel van a táplálkozás felé. Vettem ott egy nagyon érdekes könyvet, amit hazavittem és elolvastam. Megtudtam, hogy nekem – mint, ahogy mindenkinek – voltak ilyen-olyan problémáim, amiken javíthatna vagy segíthetne, ha máshogy kezdenék el táplálkozni.
Jár számodra bármilyen lemondással a mentes életmód?
Szerintem az nagyon-nagyon fontos, hogy azért tudom ezt ilyen békességgel és boldogan csinálni, mert a mai napig nagyon figyelek arra, hogy nagyon jókat eszem. Ez semmiképpen sem valami önsanyargatás, vagy valaminek a megvonása magamtól. Szerintem azt lenne fontos megérteniük az embereknek, hogy nem mindegy, hogy mit esznek és miért eszik azt. Mert ha tényleg tudatosan táplálkozunk, akkor onnantól kezdve nem kérdés, hogy az ember megeszi-e azt, ami egyébként rosszat tesz neki vagy sem. A táplálkozás az egyetlen olyan energiabeviteli forrás, ahol valóban nagyon durván, napi szinten hatással tudunk lenni a szervezetünkre, az egészségünkre, az életünkre. Egy idő után semmi más nem kell, csak oda kell rá figyelni, meg kell tanulni élvezni, hogy az ember egyszer csak máshogy kezd el létezni, mert szerintem mindenki máshogy kezd el létezni fizikailag és minden szempontból, ha így eszik.
És ehhez a másképp létezéshez hogyan kapcsolódott nálad a környezettudatos szemlélet? Miben nyilvánul meg a mindennapjaidban?
Szerintem valahogy úgy működik, hogyha az ember elkezd ezzel a témával foglalkozni, akkor úton-útfélen szembe találkozik azzal, hogy ha magamra akarok vigyázni, akkor muszáj vigyázni a környezetemre is, és nemcsak azért, mert jó fej vagyok, hanem, ha önző vagyok, akkor is muszáj, mivel szeretném, hogy a gyerekeimnek még legyen hol élni. A másik pedig egy alapelv, amit az édesapámtól tanultam, aki soha nem foglalkozott tudatosan sem a táplálkozásával, sem a környezetével ilyen módon. Nagyon sokszor hallottam Tőle azt a gondolatot, mennyire fontos, hogy az ember mindig tegyen meg mindent, hogy neki jó legyen, úgy, hogy közben senkinek és semminek ne ártson. Ha ez mint alapgondolat, ott lebeg az ember szeme előtt, és tisztában van azzal, hogy mit jelent ártani, vagy azzal, hogy amit éppen a környezetével tesz, az mennyire árt a növényeknek, az állatoknak vagy akár magának, akkor már meg is érkeztünk az úgynevezett környezettudatossághoz. Ez sem egy bonyolult dolog. Egyszerűen, ha az ember nem akar senkinek és semminek ártani, akkor elkezd arra odafigyelni, hogy lehet kapni olyan mosóport is, ami ha lemegy a lefolyóba, akkor nem pusztulnak ki tőle a halak a folyóból. És bár drágább a biomosószer, viszont kevesebb kell belőle. De nekem az is környezettudatosság, hogy nem mindent dobok ki a szennyesbe megállás nélkül reflexből. Elkezdtem arra odafigyelni, hogy a nadrágot, aminek semmi baja nincs, nem kell rögtön a szennyesbe dobni, másnap még lehet viselni. Ezek apró dolgok. Nem kell belehalni, csupán szándékra, némi befektetett időre és energiára van szükség, és máris sokkal tudatosabban tudjuk élni az életünket.
