A kecskeruta különösen érdekes növény, mert a modern antidiabetikus gyógyszerek történetéhez is közvetlenül kapcsolódik.
A kecskeruta esetében nagyon fontos különválasztani a galegin, a guanidinok és a növény egyéb polifenolos komponenseinek hatását. A legfontosabb inzulin- és glükózszabályozó vegyület nem azonos az inzulinnal és nem egyszerűen csak az inzulinszekréció fokozásáról van szó.
A galegin a kecskeruta kulcs vegyülete. A kecskerutából izolált guanidin-származék volt az egyik olyan természetes vegyület, amelynek vércukorcsökkentő hatása hozzájárult a biguanidok, végső soron a metformin kifejlesztéséhez. A galegin és a metformin azonban nem ugyanaz a vegyület: a metformin szintetikus biguanid, amely szerkezetileg és farmakológiailag rokon a kecskeruta guanidinvegyületeivel.
Sejtes modellekben a galegin fokozta a glükózfelvételt a zsírsejtekben és az izomsejtekben. Ez azért lényeges, mert így a vérből több glükóz kerül a perifériás szövetekbe.
Emellett kapcsolatba hozták az AMPK-jelátvitellel is. Az AMPK a sejtek energiaállapotának egyik központi szabályozója és az aktivációja többek között fokozza a glükózfelvételt, illetve csökkenti a máj glükóztermelését. A kecskeruta guanidin vegyületeinek és a később kifejlesztett biguanidoknak a történeti kapcsolata éppen ezért különösen érdekes.
Galegin
↓
sejtes energiaanyagcsere befolyásolása
↓
AMPK-jelátvitel
↓
perifériás glükózfelvétel ↑
+
máj glükóztermelése ↓
↓
vércukorszint csökkenése
Viszont az tudni kell, hogy a galegin pontos molekuláris mechanizmusa nem tekinthető a metformin mechanizmusával azonosnak.
A kecskeruta kivonataiban flavonoidok és egyéb polifenolos vegyületek is jelen vannak. In vitro vizsgálatokban különböző kecskeruta-kivonatok jelentős α-amiláz-, α-glükozidáz-, maltáz- és szukráz-gátló aktivitást mutattak, amely arra utal, hogy már nem közvetlen inzulinszabályozásról beszélhetünk, hanem a szénhidrátok emésztésének és glükózzá történő átalakulásának mérsékléséről is.
Ezekből kifolyólag a kecskerutát nem kezelném egyszerű vércukorcsökkentő gyógynövényként.
Érdekességképpen párhuzamot vonva a katángkóró és a kecskeruta hatásmechanizmusa között, ezt látjuk:
Katángkóró → cikóriasav / klorogénsav → inzulinérzékenység és glükózanyagcsere
Kecskeruta → galegin → AMPK és glükózanyagcsere
A kecskeruta tehát nem csupán egy vércukorszintet befolyásoló gyógynövény, hanem a modern diabetológiai gyógyszerfejlesztés egyik fontos természetes kiindulópontja is. Különlegessége, hogy hatóanyagai több, egymással összefüggő anyagcsere-folyamatot érintenek, a glükózfelvételtől a szénhidrátok emésztéséig.
A kecskeruta története jól példa arra, hogy a gyógynövények tudományos vizsgálata nemcsak a természetes hatásmechanizmusok megértéséhez, hanem a modern gyógyszerkutatás fejlődéséhez is hozzájárul.
Tegyünk együtt egy tudatosabb és egészségesebb jövőért – gyógyítsunk gyengéden!
Szarvas Niki
Egészségügyi biomérnök és fitoterapeuta