Vége a nyárnak. A szabadságok, a hosszú esték, a kicsit lazább napok után szeptemberben újra felpörög az élet.
Indul az iskola, visszaáll a munkahelyi tempó, megtelik a naptár, újra vannak különórák, edzések, reggeli rohanások, dugók, határidők. A telefon pittyeg, az e-mailek gyűlnek, és miközben fejben próbáljuk összerakni, hogy ki mikor hova megy, már a következő heti feladatokon jár az eszünk.
Ilyenkor hajlamosak vagyunk azt mondani: „Kicsit stresszesebb vagyok mostanában.”
Csakhogy a stressz nem kizárólag egy kellemetlen lelkiállapot. Amikor tartósan túl sok ingerhez, feladathoz és elváráshoz kell alkalmazkodnunk, annak a testünkben is nyoma lehet.
És sokszor éppen a test az, amelyik először jelzi: ez most már túl sok.
De mi is valójában a stressz?
Selye János klasszikus meghatározása szerint a stressz a szervezet nem specifikus válasza bármilyen igénybevételre.
Vagyis leegyszerűsítve: minden olyan hatás stresszt jelenthet számunkra, amely kibillent az aktuális testi-lelki egyensúlyunkból és alkalmazkodásra késztet.
És itt van egy fontos részlet: nem csak rossz dolgok okozhatnak stresszt.
Egy új munkahely, egy költözés, egy esküvő vagy akár egy régóta várt utazás is lehet stresszforrás, ahogyan egy erős edzés is terhelést jelenthet a szervezetnek.
Ráadásul ugyanazt a helyzetet két ember egészen másként élheti meg. Ami az egyikünk számára izgalmas kihívás, a másik számára nyomasztó teher lehet.
A kérdés tehát nemcsak az, hogy mi történik velünk, hanem az is, hogyan értelmezzük azt, mennyi erőforrásunk van éppen és úgy érezzük-e, hogy képesek vagyunk megbirkózni vele.
Amikor a szervezet riadót fúj
Ha az agyunk fenyegetőnek ítél meg egy helyzetet, beindul a stresszreakció.
A szimpatikus idegrendszer aktiválódik, emelkedik a pulzus és a vérnyomás, fokozódhat a verejtékezés, megfeszülnek az izmok, miközben a szervezet átmenetileg háttérbe szorít olyan működéseket, amelyekre a pillanatnyi „veszélyhelyzetben” kevésbé van szükség.
Ez az ősi „küzdj vagy menekülj” reakció.
Önmagában ez egyáltalán nem rossz, ugyanis ha valóban veszélyben lennénk, pontosan erre lenne szükségünk. És ugyanez a rendszer segíthet abban is, hogy egy vizsgán, előadáson vagy fontos munkahelyi helyzetben összeszedjük magunkat és jól teljesítsünk.
A probléma inkább akkor kezdődik, amikor a szervezet túl gyakran vagy túl sokáig marad készenléti állapotban.
Ma szerencsére nem egy ragadozó elől kell elfutnunk. A „veszély” lehet a főnök e-mailje. Egy konfliktus. Egy határidő. A reggeli dugó. Egy családi probléma. Az anyagi bizonytalanság. Vagy egyszerűen az érzés, hogy megint túl sok mindent kellene egyszerre megoldanunk.
És ezek elől nem feltétlenül tudunk elfutni.
A tested lehet, hogy már szól. Te meghallod?
A tartós stressz egyik nehézsége, hogy egy idő után szinte hozzászokhatunk a feszültséghez. Így nem feltétlenül érezzük azt, hogy „stresszes vagyok”. Csak azt vesszük észre, hogy valami nincs rendben.
Testi szinten jelentkezhet például:
- szapora szívverés, vérnyomás-emelkedés,
- fejfájás,
- nyak-, váll- vagy hátfeszülés,
- emésztési panaszok, puffadás, reflux, megváltozott étvágy,
- alvászavar,
- fáradtság, energiahiány,
- fokozott izzadás,
- gyakoribb megbetegedések,
- a szexuális működés vagy a libidó változása.
A tartós vagy erős testi tüneteket érdemes orvossal is kivizsgáltatni, mert lehet automatikusan mindent a stressz számlájára írni!
Lelki és mentális szinten pedig megjelenhet:
- ingerlékenység,
- türelmetlenség,
- szorongás,
- motiválatlanság,
- fásultság,
- koncentrációs nehézség,
- feledékenység,
- döntési nehézség,
- állandó agyalás,
- az az érzés, hogy „nem tudom, merre induljak”.
És természetesen a kettő nem választható szét élesen.
Ha például hetek óta rosszul alszom, másnap nehezebben koncentrálok. Ha nehezebben koncentrálok, lassabban végzek a munkámmal. Emiatt idegesebb leszek, tovább dolgozom, este még mindig a feladataimon jár az eszem – majd megint rosszabbul alszom.
Már kész is a negatív spirál.
Egy-egy fárasztóbb nap vagy sűrűbb hét természetesen még nem jelenti azt, hogy baj van. Arra viszont érdemes felfigyelni, ha a tested és a lelked tartósan ugyanazokat a jelzéseket küldi és pihenés után sem igazán áll helyre az egyensúly.
5 jel, hogy nem csak a szeptemberi hajtást érzed
1. Reggel is fáradtan ébredsz.
Hiába alszol, nem érzed magad kipihentnek, napközben pedig egyre nehezebb feltölteni az energiaraktáraidat.
2. A tested rendszeresen jelez.
Visszatérő fejfájás, nyak- és vállfeszülés, gyomorpanaszok, szapora szívverés vagy más testi tünetek jelennek meg – különösen a terheltebb időszakokban.
3. Olyan dolgok is kibillentenek, amelyek korábban nem.
Egy dugó, egy hangos tévé, egy újabb e-mail vagy a gyerek reggeli lassúsága aránytalanul nagy feszültséget vált ki belőled.
4. Fejben sem tudsz kikapcsolni.
Munka után is a feladatokon jár az eszed, este újrajátszod a nap eseményeit vagy már a holnapi problémákat próbálod megoldani.
5. Egyre kevésbé érzed magad önmagadnak.
Türelmetlenebb, motiválatlanabb, fásultabb vagy, nehezebben koncentrálsz, és azok a dolgok sem töltenek fel úgy, amelyek korábban örömet adtak.
Ha ezek közül több is tartósan jelen van, ne csak azt kérdezd magadtól: „Hogyan bírok még többet?”
Próbáld inkább ezt:
„Miből lehetne kevesebb – és mire lenne most igazán szükségem?”
Néha már ez az egy kérdés elindít az egyensúly felé vezető úton.
Nem kell megtörténnie ahhoz, hogy stresszeljünk rajta
Az egyik legérdekesebb dolog a stresszel kapcsolatban, hogy a szervezetünk reakciójához nem feltétlenül szükséges, hogy az esemény ténylegesen megtörténjen.
Elég lehet, ha elképzeljük.
„Mi lesz, ha nem készülök el?”
„Mi van, ha a gyerek megint beteg lesz?”
„Mi lesz, ha hibázom?”
„Mit fog szólni a főnököm?”
A testünk pedig reagálhat a gondolatra is: összeszorul a gyomrunk, megfeszül a vállunk, gyorsabban ver a szívünk.
Ezért fontos felismerni, hogy a stresszkezelés nem merülhet ki abban, hogy megpróbáljuk eltüntetni életünkből a stresszforrásokat.
Ez lehetetlen lenne.
Sokkal fontosabb megtanulni észrevenni, mi történik bennünk.
Először ne megoldani akard. Vedd észre!
Amikor szeptemberben ismét felgyorsulnak a napok, érdemes időnként megállni, és végigfuttatni magunkon egy gyors belső állapotfelmérést.
Mit jelez most a testem?
Feszül a vállam? Összeszorítom az állkapcsomat? Fáj a fejem? Szaporábban veszem a levegőt? Folyton fáradt vagyok?
Mit érzek?
Feszült vagyok? Dühös? Szomorú? Félek? Türelmetlen vagyok?
Mi jár a fejemben?
Valóban az történik, amitől tartok, vagy már három nappal előrébb járok gondolatban?
És végül:
Mire lenne most szükségem?
Lehet, hogy nem újabb stresszkezelési technikára. Hanem alvásra. Mozgásra. Egy őszinte beszélgetésre. Egy kis csendre. Arra, hogy nemet mondjak valamire. Vagy egyszerűen arra, hogy tíz percig ne csináljak semmit.
Szeptemberben nem kell rögtön sprintelni
Talán ezt érdemes magunkkal vinni az idei szezonkezdésbe. Attól, hogy véget ért a nyár, még nem kell szeptember elején 150 százalékra kapcsolni. Megőrizhetünk valamit abból a lassúságból, amit nyáron annyira szeretünk.
Lehet ez öt nyugodt perc a reggeli kávé mellett, amikor nem a telefont nézzük. Egy séta. Néhány mélyebb lélegzet két feladat között. Egy este, amikor nem válaszolunk már az e-mailekre. Egy félretett telefon. Egy „nem”.
Vagy egy olyan tevékenység, amelyben egyszerűen jó jelen lenni: kertészkedés, főzés, mozgás, zene, alkotás, beszélgetés – bármi, ami nekünk örömet és feltöltődést ad.
A stressz nem ellenség – hanem jelzés
Nem az a cél, hogy soha többé ne stresszeljünk.
A stressz az élet természetes része, és bizonyos mértékben szükségünk is van rá. Aktivizál, motivál, segít alkalmazkodni és fejlődni.
A kérdés inkább az, hogy vissza tudunk-e térni utána az egyensúlyi állapotunkba. És észrevesszük-e időben, amikor ez már nem történik meg.
Mert lehet, hogy a fejünk még azt mondja: „Bírom.”
A testünk közben már régóta azt üzeni: „Ideje lenne egy kicsit lassítani.” Érdemes meghallgatni.
Gyulai Krisztina
Egészség és életvezetési coach, mentor
Stresszkezelési facilitátor
Képek forrása: Pixabay